0

HÍREK

Mesteroktató csoportvezető

Milyen díjat és pontosan miért is kapta az egyik leghűségesebb munkatársunk? Maga az érintett világítja meg a történet hátterét:

2013 óta oktatok ipari matematikát az egyetemen. Idén lesz tehát 10 éve, hogy Horváth Zoltán, dékán úr, aki akkoriban a matematika tanszéket vezette, egy másik EDAG-os kollégával együtt felkért, hogy ezen választható tantárgy keretében vállalati oldalról engedjünk némi „ipari szemléletű” betekintést a jövő mérnökeinek. Kezdetben 3, jelenleg 2 féléven keresztül valós, mindennapi problémák, feladatok felvázolásával tesszük „kézzel foghatóvá” a tankönyvi anyagokat.

Az elismerésre - ami konkrétan a mesteroktatói cím odaítélését takarja -, nem számítottam, de persze jól esik, hogy értékelik a hosszú távú együttműködésben nyújtott eddigi erőfeszítésemet. Együttműködésről beszélek, a dolog ugyanis kétirányú: mi aktuális tudást adunk az egyetemnek és a hallgatóknak, egyúttal a hallgatók is megismerhetnek minket, mint munkaadót. Az ipari matematika 1-re jellemzően 30-40 hallgató is jelentkezik, a 2. félévet pedig jellemzően azok teljesítik, akiket valóban komolyan érdekelnek a különböző szimulációk. Utóbbiak közül kerülnek ki a gyakornokaink, akik a diploma megszerzése után jó eséllyel munkatársként is csatlakoznak hozzánk, szóval mi is jócskán profitálunk az együttműködésből.

Mennyi időt, energiát igényel ez a munka melletti plusz tevékenység?
Kezdetben komoly kihívás volt összeállítani a tematikát, továbbá külön készülni kellett minden egyes előadásra. 10 év rutinnal és a már kialakult oktatási struktúrával a hátam mögött nyilván valamivel könnyebb a dolgom, de azért mindig igazodnunk kell az aktualitásokhoz és az egyetemi igényekhez. Az első félévben heti 2X2 órát tartunk két csoportban 12-14 héten keresztül, a másodikban pedig heti 1X2 óra elfoglaltsággal lehet számolni, ami leginkább konzultációt jelent, hiszen a hallgatók a félév során projektfeladatokon dolgoznak, pl. egy autó borulását kell szimulálniuk. Az ipari matematika 2-t Edelmayer Kristóf kollégám viszi, az első félév két csoportjának hallgatóit pedig Szabó Krisztiánnal oktatjuk.

Belegondoltál már, hogy 10 év alatt többszáz ifjú mérnökpalánta szakmai orientációjára volt ráhatásod?
Szeretem ezt csinálni és örülök, ha sikerül meggyőznöm valakit, hogy inkább itthon, bármelyik cégnél dolgozzon mérnökként, mintsem mosogasson Angliában (megtörtént eset). Természetesen külön büszkeséggel tölt el, hogy fiatal és lelkes szakembereket tudok megszólítani, ezáltal az EDAG szakmai utánpótlásához is aktívan hozzájárulhatok. Jelenleg is 2 gyakornokunk vesz részt a kiválasztási folyamatban, az egyikük épp a napokban jött interjúra. Olyanra is volt példa, hogy egy felkészült hallgatónak még a diploma megszerzése előtt főállást ajánlottunk, amit ő el is fogadott. Motivál továbbá, hogy továbbadhatom a tudásom. Mondhatni, szívügyem, hogy megszerettessem a szakmát a fiatalokkal, akikkel jól kijövök. Ebben valószínűleg sokat segít, hogy könnyed oktatási stílusban, „diákbarát” órákat tartva igyekszem interaktívvá, minél inkább élményszerűvé tenni a foglalkozásokat.

Közel 20 éve erősíted az EDAG csapatát, a karrierutad példaként szolgálhat az általad oktatott diákoknak.
2004-ben gyakornokként kerültem az EDAG-hoz. A SZE és a Jedlik iskola által közösen indított kétéves, felsőfokú szakképzésben vettem részt. Gépipari mérnökasszisztensként picit könnyebb volt aztán továbblépnem az egyetemre, ahol gépészmérnökként végeztem. 2006-ban újra az EDAG-nál találtam magam, ahol immár főállású munkatársként számítottak rám. Remek kis közösség alakult itt ki, sok elhivatott és szakmailag is felkészült kollégával, akik magukénak érzik a céget és azt, amit itt közösen létrehozunk. Ebből a „fészekaljból” nevelődött ki velem együtt több vezető is, elég csak Fekete Zsolt CAE részlegvezetőre, vagy Várallyai László ügyvezetőre gondolni.
Inspiráló környezetben, egy remek csapat tagjaként végzem a munkám. Jól érzem itt magam és ezt az érzést igyekszem átadni a hallgatóimnak, gyakornokaimnak, a jelenlegi és leendő munkatársaimnak is.

Loading