20 fokot, napsütést és szélmentes időt hozott május első hétvégéje. Az idei Ultrabalatonra kívánni sem lehetett volna jobb körülményeket, melyen 20 munkatársunk is rajthoz állt – heten kerékpár nyeregben, a többiek pedig futva (váltóban) tették meg a 211 km-es távot.

Elszánt és lelkes kis csapatunk a céltól a befutóig végig együtt haladt. Nem a versenyre, sokkal inkább az aktív kikapcsolódásra és a csapatépítésre helyeztük a hangsúlyt, miközben gyönyörködtünk a mellettünk elsuhanó tájban. Az utolsó 30 km-t sötétben tettük meg, erre már mindenki derekasan elfáradt. A „soha többé”-állapotból aztán viszonylag gyorsan eljutottunk a „a jövünk jövőre is”-szintre – foglalja össze mosolyogva az eseményt a bringás oldal főszervezője, Kertész Zsolt.

Futásban 2015-ben szerveztünk először csapatokat, azóta minden évben rajthoz állunk. Volt olyan év, amikor még az anyacégtől is csatlakoztak hozzánk a német kollégák – kezdi kicsit távolabbról a visszaemlékezést Homlok Tamás, a 13 fős futócsapatunk „kapitánya”.
Idén összesen 55 hosszabb-rövidebb szakaszt kellett felosztanunk egymás között, vagyis átlagban mindenki 16 km-t futott, jellemzően több részletben. A fizikai erőpróbán felül mindig külön kihívásnak számít az egész csapat koordinálása, hiszen váltófutásról és több mint 200 km-es távról beszélünk. Szombaton, nem sokkal ebéd után indultunk és vasárnap reggel 8 óra körül értünk célba. 18 óra 49-es perces szintidőnk azt jelenti, hogy idén is sikerült megdöntenünk az eddigi rekordunkat! Egyébként összesen csaknem 2000 induló csapatból a 250. helyen végeztünk, az eredményeink felett érzett büszkeségünk pedig még a 3 nap után is fennálló izomlázunkat is enyhíti.